Katrin76 blogja

Tegnap volt 3 éve,hogy Csabival összeházasodtunk.

Samu egyre ügyesebb! Nem tudom,hogy ez a babmasszázsnak köszönhető-e, vagy egyszerűen most volt itt az ideje a sok csodának amit produkál,de minden nap csinál valami meghökkentő dolgot.

 Kezdem azzal,hogy 8 hónaposan bújt ki az első fogacskája,azóta egy hónap telt csak el,és már 6 kicsi kavicskával büszkélkedhetünk. Persze ennek meg is van a hátránya ,elég sűrűn nyűgöske szegény,és az alvása sem a régi. Na de sebaj,majdcsak ezen is túlleszünk.

A mászás is megyeget már arayomnak,de azért ha gyorsan kell valamit ” megtámadni” inkább kúszik,az a gyorsabb még egyelőre.Ülni még mindíg csak nehezen tud,néha féloldalasan letottyntja magát,de nem az az igazi stbil ülés ez még. Bezzeg a felállás,azt már művészi módon űzi.Kis kutyaütőm,egy percre sem merem levenni róla a szemem,mert kapaszkodik mindenbe,és persze a vége mindíg egy nagy bukfenc. Nem is értem,hogy lesz időm mellette bármire is ha majd tényleg beindul. Azt hiszem egy bukósisakot be kell szereznünk.

Az evéssel is elég jól haladunk,bár a vele egykorú babák szinte már mindent esznek,de én kicsit óvatoska vagyok,ráérünk még tejcsizni,kekszezni.Így is fejlődik szépen, már 73 centi,és 8480 g.Jó kis husómusó!

Annyi minden történt velünk az utóbbi pár hétben,nem is tudom hol kezdjem.Augusztus 23-án Tokajban voltunk Csabi egyik cimborájának, Petyának a lakodalmában.Nagyon készültünk rá,egy hétig minden nap ruháért szaladgáltam,persze minden csak az utolsó előtti napon sikeredett! Az út rövidebb volt a vártnál,nem is gondoltam,hogy ilyen gyorsan ott leszünk,persze ez csak azért van,mert mindíg elfelejtem belekalkulálni,hogy mi már Debrecenben lakunk.Miután megérkeztünk,gyors ruhacsere,és már mehettünk is az állófogadásra.Nagyon szép volt a terem,ízléses volt a dekoráció,és a hidegtál is nagyon guszta volt.Volt egy pár ismerős is akikkel egy asztalhoz ültünk,így nyugisan meg tudtunk ebédelni,mert midíg volt egy pesztra aki Samuval foglalkozzon.Kicsit beszélgettünk még,aztán elindult a menet a házasságkötő terembe.Nagyon messze volt,jó kis sétát tettünk,de legalább nem ragadt ránk az ebéd! :)Miután megvolt a templomi szertartás is,mi gyorsan leléptünk a szállásra megetetni Samszit,és mire végeztünk a csapat is visszaért. A kis drágám 9 körül kiájult Csabi hasán,és a kocsiban jót szunyizott míg éjfél előtt átmentünk a szobánkba.Nem gondoltam,hogy ilyen ügyes lesz az én nagyfiam,de elvégre a mi húsunkból van….csak frankó kiskölök lehet.A másnap reggel elég borongós volt az idő,jó volt fázni kicsit.Miután hazarepített Csabi, a nagyerdőn megkajáltunk és jöttünk haza aludni.

Egy fotó az első fogacskákról.

Kicsit megcsúsztam,de legyen az a mentségem,hogy nem voltunk itthon egy hétig,és egy kis 8 hónapossal is küzdök nap mint nap.Gyenge kifogás,tudom,de most csak erre futotta.

Szóval…..Komáromban voltunk egy hosszú hétvégét,nosztalgiáztunk kicsit.Méziéknél aludtunk,és közben bejártuk a régi helyeket.Tökre vártam milyen lesz majd találkozni a volt munkatársaimmal,barátokkal,de leginkább Zapira voltam kíváncsi.Ő az eddig életem leglököttebb,de egyben legfrankóbb főnöke.Mindenkinek csak ilyet kívánok.Nagyon jól sikerült a találkozó,mindenki odavolt a kicsimért,na és értem is.Olyan jó érzés volt.

A ház ahol laktunk nagyon szép lett,nyoma sincs az egykori lepusztult  falaknak. Minden nap kínoztuk magunkat,és a gyomrunkat,jobbnál jobb kajákkal.Ja és milyen vicces,tök véletlen,hogy pont akkorra esett az amerikai autós találkozó!Ha majd a kis husom nagyobb lesz,elvisszük oda,mert ezt egyszer mindenkinek látni kell.

Odi barátnőmet is jó volt látni,ugyan olyan nemnormális maradt mint volt,ezért is szeretem.Időközben született egy tünemény kislánya,Szonja.Gyönyörű kis fruska.

Gyorsan eltelt ez a pár nap,pedig szivesen maradtam volna.Tünde tök jó pesztra volt,nem bánnám ha közelebb laknának,rá nyugodt szívvel rábíznám Samut.  A hazaút nyugiban telt,majdnem az egész utat végigaludta a fiam.Egy pár napot voltunk otthon is anyáéknál,ami szintén jó volt,csak kár hogy tesómmal keveset tudtunk találkozni,mert ők pont 2 nap múlva indultak Siklósra.Na de ez van.

Egy csomó dolog történt ám  az egy hét alatt.Samunak 4 foga bújt ki egyszerre.Kis drágam megküzdött velük.Már egy hete kúszik,de olyan sebesen,hogy esténként a nagyágyon nagyon résen kell lennünk.Mindent megkaparint amt csak akar. Kezd előjönni az akaratossága,hisztizik,és olyanokat kiált,hogy néha csak nevetjük Csabival,hogy ezt vajon kitől láthatta.Egyre jobban bírja a gyűrődést,és már birkózni is lehet vele,amire Csabi már nagyon várt.Olyan jó nézni őket,ahogy bohóckodnak,csomagolja a nagy a kicsit! Persze aranyom közben nagyokat kacarászik,imádom.Nem is értem eddig mit csináltam esténként,míg ő nem volt.

Röviden ennyi.

Ma reggelinél jutott eszembe a 3. napunk Samuval.Eléggé ki voltam már purcanva,mert nem sokat aludtam+ az izgalom,hogy mindent jól csinálok e ,van e tejcsi stb.Eldöntöttem magamba,ha jön a csecsemős este,megkérem,hogy vigye el éjszakéra,had aludja kicsit.Így is lett,10-kor megetettem,és el is vitte aranyomat.Mondanom sem kell,hogy egy percet nem aludtam,egyfolytában csak az járt az eszembe,hogy nem is köszöntem el tőle,és vajon mit csinálhat most ő egyedül,nélkülem.Miközbenezen ezen járt az agyam valahonnan messziről egy gyereksírást hallottam,ami egyre erősödött.Akkor már tudtam,ez csak az én Pemukutyám lehet.Pici idő múlva nyílt is a szoba ajtaja,és a csecsemős néni volt,a kis bevásárló kocsival.Szabadkozott,hogy ne haragudjak,de nem bírt a babámmal,bármit próbált csinálni csak sír ez a kis csomag.Én persze nagyon örültem,hogy végre megint láthatom kis vacakságomat. Ahogy megfogtam,és magam mellé fektettem,abbahagyta a hüppögést,és békésen elaludt.Három körül aztán nekem is sikerült kicsit megnyugodnom,és végre aludtunk mindketten.

Remélem sosem felejtem el ezt a 3. éjszakát.

Mehetnékünk van nagyon.A kedvesem be van sózva,napok óta a hírdetéseket bújja,eladó házakért.Rajtam 2 hete volt ez a nagy mehetnék,de iszonyatosan,nem is beszéltem másról csak a költözésről.Csabit is megfertőztem,bár ebbe, a körülmények is belejátszottak.Most hogy jó idő van,nyitott ablaknál alszunk,vagyis aludnánk.Iszony sok a bírka,aki azzal vagánykodik,hogy bele bele ordít az éjszakába.Mindenkinek vannak furcsa szokásai,de ennyire?!

Én az idén esélytelennek látom a házvásárlást,nem akarom elkapkodni,talán majd jövőre! Egy párszor még fel le húzgálom a babakocsit,míg végre lesz egy kis kertecskénk.

Nagyon egybefolynak a napok,mindíg csak azt veszem észre,hogy ó,megint hétvége van,és kicsit pihenhetek,mert van egy frankó kis pesztrám,akit mellesleg a kedvesem. Tegnap hosszas egyeztetés után meglátogatott Decó,és az ő kis csokis Muffinja.Noah nagyon sokat nőtt,lassan lekörözi Samut.Édesek voltak a kölkök,az én NAGY fiam meglepődve figyelte Noaht,ahogy harcol,nyöszörög,és próbál elaludni.Olyan édes volt,komoly kis krapekom van.

Tegnap megint belefogtunk az almázásba.Elég jól fogadta  a kicsim,most kivételesen nem öklöndözött,csak figyelt a nagy szemeivel,és mintha mondta volna - “biztos anya”? Imadnivaló kis vacakság,még ha néha be is parázok miatta,mint pl tegnap előtt mikor 2 órát folyamatosan sírt.Sírt? Ordított! Vannak ilyen kis fehér foltok,mikor a nagy anyai ösztönök nem dolgoznak eléggé,és tanácstalan vagyok.Na de a tesóm mindíg kisegít,tökre meg tud nyugtatni,ha van valami gáz.Meglátszik,hogy ők már átmentek egy pár rázós dolgon.

Ezeket tudjuk már: forgás minden irányba,hasról-hátra,hátról-hasra,lábrágás,szere-bere(ha odahajolok hozzá,a kis kezével megfogja az arcom,és mosolyog),hajhúzás,kacarászás,éneklés,egyedül elalvás este,fürdőszoba elárasztás az esti pancsikor.Hát azt hiszem ennyi.Nem kis teljesítmény egy fél évestől!